Isten arra hív minket, hogy építsük az Ő Országát. Jézus a Hegyi Beszédben a következő szavakkal fogalmazta ezt meg: „Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván – erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van” (Mt 6:33, EFO).
Azért is fontos ezt imádságos szívvel átgondolnunk és megfogadnunk, mert mi, keresztények, hajlamosak vagyunk arra, hogy fontossági sorrendünkben felcseréljük a dolgokat. Keményen dolgozunk azért, amit Isten kegyelemből, ráadásként meg akar adni nekünk: az élelemért, a ruházatért, a hajlékért stb. Közben pedig elhanyagoljuk azt, amibe bele kellene fektetnünk az életünket: Isten Királyságának az építését. Ha azonban készek vagyunk arra, hogy első helyre tegyük Jézust és az Ő dolgait az életünkben, akkor ígéretet kapunk arra, hogy minden egyéb, az élethez szükséges dolgot meg fog adni nekünk az Úr.
Dávid király példája megmutatja, hogyan működik Isten ígérete ezzel kapcsolatban a gyakorlatban. Ő eltökélte a szívében, hogy az Úrnak templomot épít. Isten pedig ezt a választ adta a királynak Nátán prófétán keresztül: „Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam összes ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát” (2Sám 7:8-12, RÚF).
Miközben Dávid nem saját dolgaival foglalja el magát, hanem az Úrnak akar dicséretet szerezni azáltal, hogy templomot épít a Nevének, Isten kézbe veszi Dávid életét, Ő építi a házát, és királyi uralkodó dinasztiát támaszt utódai közül.
Amikor nem énközpontú módon élünk, és nem a saját karrierünket építjük, hanem elmerülünk a Szentlélek jelenlétében és Jézust szolgáljunk, Őt imádjuk, akkor Isten kézbe veszi a mi életünket is, és formálja azokat a területeket, amire nekünk nem lenne ráhatásunk.
Rajtunk áll a döntés, hogy mibe fektetjük be az életünket. Küzdhetünk saját boldogságunkért, de így el fogjuk hanyagolni az igazán fontos és örökkévaló jelentőségű dolgokat. De dönthetünk úgy is, hogy hittel ráállunk Isten ígéretére, és első helyre tesszük az Urat életünkben. Ebben az esetben pedig meg fogjuk tapasztalni, hogy minden olyan nehézséget megold, mely gátolna minket akarata követésében, és mindenről gondoskodik, amire szükségünk van a boldoguláshoz és a Vele való kapcsolat megéléséhez.
— Tóth-Simon Károly
Találkozás Sátra Szolgálat 