„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélve, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” (2Kor.3:18)
Isten arra hív bennünket, hogy jöjjünk egészen közel Hozzá, olyannyira közel, hogy beletekinthessünk az Ő arcába. És ahogy ez megtörténik az imádatunk legmélyén, amikor elveszik szívünk a Benne való gyönyörködésben, dicsőségének kisugárzása átragyog rajtunk, áthatolva a sejtjeinken, a lelkünk legmélyén is, megváltoztatva mindazt. Lenyomatot hagyva az Ő isteni természetéből, mintha csak radioaktív sugárzásnak lettünk volna kitéve. Csak itt felépülünk, nem pedig rombolódunk. A testi természetünk helyett az Istentől kapott új, isteni természet kezd el növekedni bennünk szinte észrevétlenül. (2Péter.1:4)
Nincs erőlködés, erőfeszítés a megjavulásra, hogy jobbá tegyük magunkat annál, mint akik vagyunk. Ez nem a mi tetteinkről és cselekedeteinkről szól, nem a szépen kivitelezett keresztény magatartásunkról, begyakorolt liturgiánkról – mintha ezek valaha is valóságos mélységében megváltoztatták volna a szívünket vagy természetünket. Ez Róla szól, a Kegyelemről, amely gyökeresen megváltoztat bennünket, csak nem úgy, ahogyan azt mi elképzeltük és várjuk. Mi szeretnénk valamit tenni érte, mert ez is csak gyarló emberi természetünk része, hogy állandóan ki akarjuk érdemelni a dolgokat, megmutatni, hogy már vagyunk olyan érettek, erősek, nagykorúak a hitben is. Mert elvárják a változást, most, hogy ismerd az illemet, hogy viselkedj – miközben belül talán még nincs meg a valódi változás. Pedig még egy fának is idő kell a növekedéshez, még annak a fának is, amit maga az Úr ültetett. (Ézsaiás.61:3)
Ezért elkezdünk képmutatóskodni, megjátszani azt, ami valójában nincs, miközben Isten szabadságra hívott el minket, hogy merjünk azok lenni, akik vagyunk, és hogy ezzel együtt megálljunk az ő dicsőséges jelenlétében – még akkor is, ha nem vagyunk erre méltók – és ott részesei legyünk az Ige megvalósulásának, hogy „nem hatalommal, sem emberi erőfeszítéssel, hanem csak Szellemem által – mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.” (Zakariás.4:6) És átváltozunk az Ő hasonlatosságára, dicsőségről-dicsőségre, észrevétlenül, miközben belefeledkezünk az Ő arcának szépségébe. (Zsolt.27:4)
– Pék Dávid
Találkozás Sátra Szolgálat 